valamikor úgy gondoltam,
érte, miatta, általa!
csupa önámítás...
nincs más,
csak nekem!
csak én!
felületes lelkeink
felületes érintkezései.
mikor néha
derekát ropogtatva,
tagjait nyújtóztatva
ébredezik a remény,
mi rögtön
altatót dúdolunk neki.
nincs mi,
csak te,
csak én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése