ha szilánkjaimat
tenyereden tartva
nem rettegsz,
hogy magad is megvágod,
eléd vetítek
egysosem-lesz valóságot.
ott kedvünkre kergetőzve,
félelmeinket
lehagyva-megelőzve,
élvezve, mint
gondtalan gyermek
a játszó-kertet,
szépre-vak szemnek
vicik-vacak kincset
egymás lábai elé
tékozló kézzel
dobálva, fittyet hányva
a világra, gyermeki
daccal, pirosló arccal...
leszünk-e bátrak
egyszer:
először-utoljára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése