Odaát

a rettegés csiklandósan
kúszik fel garatomon,
gerincemben ideget
szaggat egy goromba kéz...
halántékomban tamtamozik
egy ér,
benne a vér
medrét elhagyni kész.
lényem pattanásig feszül,
mint vágni kész sebész
kezében a szike...
és lecsap!
a gát immár áttörve,
hogy a kín árja
elsöpörje maradék
ép elmém
utolsó cafatait.
valaki belehajít egy
fájdalom-dárdákkal
sűrűn kirakott,
megmászhatatlan gödörbe.
a monitoron a görbe
kisimul, akár arcom.
"varrják össze!"
ezt (már nem) hallom...