mi ez az érzés,
amely arra késztet,
hogy rohanjak,
hol karjaidba,
hol Tőled el?
valahányszor futok feléd,
bizton érzem
sosem érlek el.
rohanok hát újra,
óvom buta-boldog szívem,
benne Tőled kapott
kincseim menekítem.
vagyok dróton
rángatott báb,
de szeretek távolodni,
visszatalálni hozzád.
ha kell, ezerszer,
újra és újra!
keserédes játék,
ki már játszotta,
az tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése