sosem cirógathat
álomból életre minket együtt
egy mitugrász kis hajnali napsugár,
ahogy ezüstjét pazarlón
szétfolyató hold sem talál
nektár-csókodtól jóllakottan
heverve birtokló karodban,
egy káprázatos nap végén
beköszönve rozoga redőnyöm résén.
nekünk a csalfa csillagok maradtak,
kik cinkosan nézve ránk,
a világért sem zavarnának,
buta kis titkunkat
nem árulják el a nagyvilágnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése