Végszó

a hang félúton megakad...
se ki, se be!
a szem tágra nyílva marad
sokáig légvétel sem hallik,
a szív szaggatott ütemet produkál,
ki-kihagy, de meg nem áll....
koncentrált semmi,
ki kellene evezni
az iszony-lápból...
határozott karok
kapkodnak felém.
elmém zavartan kutat,
önnön alján kotor,
maradékkal is beérné,
de már nem lel.
nem vagyok többé ember.
az ajtók rám záródtak,
figyelmeztetés sem hangzott el.
ne hagyj el,
ezt csak suttogva gondolom
hisz itt sem voltál...
még csendesen
földet hányok magamra,
mielőtt ereimet elárasztja
a sárgán villámló kín.
végelgyengült akaratom
szemfedél.
emberfia többé
nem láthat belém.