vagyunk...
nem is sejtjük, hogyan -
erősen, mégis illékonyan...
mi az egyik percben
kimondatlan igaz,
egyszerre húsba
maró hazugság,
ami követeli jussát,
eszi egyre mélyebbre magát,
nem adja alább:
célja egyenest a szív,
s másokat is hív a torra.
érkeznek rendre-sorra
szív-éhes vendégek,
s nem véd meg
semminő varázslat!
"élj a mának!"-
csacsogják önfeledten
"na én mentem..."-
int bájosan tudatod.
nem is kutatod
másnap nyomát,
élsz vígan tovább.
vagy csak hiszed?
nyugodj bele:
még sokra viszed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése