mégis mitől félek?
hisz mintha
örök időktől fogva ismernélek
te meg én -
mint egy egész,
mit valami hatalmas kéz
puszta szeszélyből
ketté tépett.
s most, hogy a vak sors
engedte, hogy rád találjak
nem tehetem,
hogy gyáván megfutamodom,
mert míg lélegzem,
bánni fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése