Szeretőkérlelő

a mámornak jött el ideje,
részegíts bele
magam - magadhoz - térítő karodba,
veszejts el benne,
s bennem lelj örörmöt.
legyek ünneped
a hétköznapok között.
módod megadom,
magammal ragadom
velem tartani képes
képzeleted, írizáló képeit
életre keltem,
ahogyan (majdnem)örök
dermesztő álmomból
Te engem.

vagyunk, mint marokban megbúvó
egymáshoz kopó-csiszolódó
sosem fakuló, zöld kavicsok.
holott csak a vak sors volt,
ki egyazon tenyérbe hajított...