Oldalak

2009. szeptember 4., péntek

Végre itthon

zaklass fel,
hogy megnyugodhassak.
égess el,
hogy feltámadhassak.
ne érints meg,
hadd vágyjak rád.
lazán dobd lábam elé
az összes hibád,
hogy ok nélkül
szerethesselek,
s mikor végre
tudatom mélyére
temettelek,
újra kopogtass
be hozzám,
mint rosszlányhoz
a kuncsaft,
és annyit mondj csak:
megjöttem...
aztán sokáig, csendesen
csak állj szorosan
mögöttem!

Nincsenek megjegyzések: