Ég velünk!

értem,
hogy értem haragszol,
de akiért a harang szól,
már nem én vagyok.
nekem harangoztak régen,
többet vagyok
halva, mint ébren-
álmodom vagy csípj meg,
vagy vakard ahol viszket
a legjobban! tégy olyat,
mitől szívem utoljára
megdobban,
mert döbbenni
már unalmas- minek?
vasárnap,
mikor felvágom ereimet,
légy ott,
vagy maradjon el a légyott!
lennék "égben megóvott halott",
kit mindenki istenít,
de az Istenit,
engedd, hogy elengedjelek!
túl nagy itt a meleg,
s én nem úr- de nő
vagyok a pokolban is
bár odaútra
szóló jegyem hamis,
mint a hang, mit kicsiholsz
magadból. vedd le már
ujjad a ravaszról,
nem áll jól, hogy jótállsz
magadért, vagy értem,
s nem értem e porondon
mit keresünk...
nincs kenyerünk,
mit együtt együnk!
(vagy komisz kenyér ez)
feszélyez,
hogy veszélyes
játékot játszunk -
láttatunk, de nem látszunk.
ellejtem
(helyetted kis virág)
nászi táncunk,
egyre szűkülő körökben,
őrült örömben tobzódva.
kiszögezem ajtódra
hogy a hely megtelt...
 felhúzom a vekkert,
hogy e (de)generált
mámorból
időben ébredjünk,
s álmosan mormoljuk:
ég velünk!