Konok szirén

tudom,
ez a lépés
nem kéne,
de kitépve
magam-
magamból
mi maradna
abból, mi
lényem lényege?
Téged-
magam-
felnemadó
énem éneke
akár
szirének dala:
hihetnéd-
semmi baja,
csak álnokul
hív-csalogat,
füledbe dúdol
hamis dalokat...
de mire a
vihar elvonul,
s kitisztul az ég,
rácsodálkozol,
hogy makacsul
ott ül még...