itt ez a hantolatlan szerelem,
te ölted meg, én temetem,
de nem magamba.
hamva életéhez méltón legyen
a szél kénye-kedve,
mintha álompor lenne,
fújja szemedbe,
s - hova életében nem jutott -
szálljon moccanatlan szívedre.
tőrből fejfát más állítson,
az én kezem gyenge,
még megremegne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése