én kibújnék a bőrödből,
de már úgy feszül rám,
mint kamaszkori ünneplő ruhám.
és megszoktam, hogy egész
bensőmmel a tied vagyok,
ha én mozdulok,
te emeled a karod.
arcaink a tükörben valami
homogén eleggyé
lényegülnek lassan,
nézd, Te nyalod a szád szélét,
ha cserepes az ajkam.
szervezetedbe jutottam-
letális dózis metamorfózis,
de ha végül belehalok,
egy kicsit Te -én maradok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése