Oldalak

2010. július 31., szombat

Csendjeim

csend kell hozzá - kívül-belül.
míg elül a rémisztő,
tajtékos hullám,
ami rég ostromol,
és elsodor, mert csak apró,
reszketeg lény vagy,
pedig lennél nagy és bátor
- mikor még magadnak is gyáva -,
hogy utolsó cseppként
hullj egy színig-pohárba.
de betakar egy ódon mosoly,
és az ezer cafrangú hiúság
többé nem követeli jussát.
megköszönni dadog a toll

1 megjegyzés:

radnóti miklós írta...

Nagyon szép az a záró megszemélyesítés. Sikerültek a többi szóképek is. Irodalmunk gyerapodását szolgálja ez a verse is.