Kocsmatörténet.
Bizony, kocsmába járó emberekről.
Történ pedig egy szép Videoton kontra Loki mérkőzés utáni estén,
hogy az egységbe érkezett a Videoton szurkolótábor néhány tagja.
Férfiak, nők vegyest.
Az egységen többnyire békésen iszogató "rockerek" tartózkodtak,
szintén koedukáltan. (Minő furcsaság...)
A konfliktus kirobbanásásban valószínű jelentős szerepet játszott a szurkolók felfokozott lelkiállapota (csúnyán elpi.csázták a csapatot), no meg az elfogyaszott alkoholos italok által kiváltott megnövekedett kiahénnem szint.
(tesztoszteron, adrenalin, meg a jó ég tudja mik vannak az emberben, ha nem figyel oda...)
Sosem fog kiderülni, ki ütött először vissza, de az bizonyos, hogy mire felnéztem a pultból, már javában zajlott a tömegjelenet.
Korántsem konszolidált pofonok szálltak nagy ívben, valamint néhány sunyi orrbavágás is becsúszott mindkét tábor részéről.
A mérkőzés kiegyenlített volt.
A Red-Blue Devils (imígyen fémjelezték magukat a Vidi rajongók) egyik női tagja keresetlenül ocsmány szavakkal, no meg rúgásokkal illette az egyik derék darab rockmarconát, valamint minden tőle telhető
módon locsolgatta az olajat a tűzre,
nehogy a csata heve enyhüljön valamicskét.
Az inzultál fiatalember párszor elnéző mosollyal féretolta a vehemens kis fúriát,
ám mikor az egy jól irányzott rúgást vitt be hátulról a hímneműnek,
kapott egy ösztönből - és marha nagy marokból - jövő pofont,
amitől hirtelen igencsak elcsendesedett, és átment vízszintes helyzetbe.
A harc meglepő gyorsasággal elült.
Fűrészpor a vérre, és kész...
Van-e tanulság?
Én nem tudom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése