trehányul felszögelt
fekete szivárvány, s alatta
égig fröccsenő harag.
lövészárkok vértócsás porában
bosszú űzte,
temetetlen szívek bűze.
míg a holnap reménye
az utolsókat rúgja,
mi éles szó-tárakkal újratöltünk,
és csak egy fáradt dal
erőlködik mögöttünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése