én csalok,
te csalsz,
ő csal...
mennyi kancsal élet,
meg sem érzed
már a súlyát,
és megint túljárt
a saját eszeden
eszeveszett vágyad.
fáradt szárnyad lecsatolva
a gardróbba tetted,
és félholt lelked
részvét nélkül
borba fojtod,
majd a villanyt
rutinos mozdulattal
szemérmedre oltod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése