Oldalak

2010. február 21., vasárnap

Morgen köszöntő

Megéltél már közel hatvan tavaszt,
és megannyi újjászületés-napot.
Fejedben új gondolatokat sarjaszt
mindaz, mit ennyi év adhatott.

Nem kérded, miért illet e malaszt,
fentről érkezett, s Te megtarthatod,
ajándék, ami e földön maraszt-
adomány, s egyben kirótt feladatod.

Rég nem húz le hiúság posványa,
hiába senkit meg, s el nem ítélsz,
saját bőröd viszed csak vásárra,

míg meg nem érkezik a fő ítész.
Beilleszkedtél egy körforgásba,
adsz, és köszönöd amit kapsz, míg élsz.


Te szeretnivaló vén pojáca!

Nincsenek megjegyzések: