Részvétlenül

nem hittelek magaménak...
tudom, az örökkévaló
lehet csupán két nap-
az első, melyen
a nyújtózó szerelem
magának teret remél,
a második, mikor komor
rekviemet dúdolva
önként elvetél...
szemeden
haragoszöld hályog,
testetlen vágyad
éltető érzésekért
partravetetten tátog,
de egy kegyelmes
kéz jóvoltából
már rá is borul
a jótékony szemfedél.
a szabadnapos szív
önelégülten henyél...