Lapos tetőkön köd lapít,
réseket kutat a ravasz hideg,
díszleteinket mára a szürke
száz árnyalata festi meg.
Vacogó játszótér bútorait
gémberedett kéz matatja,
az őszi nap leselkedik csak,
nyelvét fagyosan nyújtogatva.
Lágy hóval várandós felhők
égi karmester jelére várva
csillámos takarójukat
terítenék e seszínű tájra.
1 megjegyzés:
kiváló vers, tiszta képekkel és szabályos rímképlettel
Megjegyzés küldése