balja kötényes-szoknyás
sokat megélt csípőjén,
jobbjával szemére árnyékot ejtve
áll - szája sarkában elmaradhatatlan
Kossuth-jával -
engem rejtő vonat jöttét lesve.
szegénysors-ráncolta arcára
cinkos mosoly derül.
(a szépiaszín-fotó albumomba
ragadt kitéphetetlenül)
viszontlátás-örömünnep-másnap
keze már akkurátusan aprít
csalánt a sápogó kacsáknak,
s szakasztott egyformán söpri
tenyerébe a viaszos vásznon
unottan fekvő morzsákat.
nekem jut tőle a frissen szegett
otthon-illatú kenyér elsője,
de már csak tollam helyezi őt jelen időbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése