kisöpör egy friss fuvallat
gondolataid utcájából,
sóhajtva mállik a vakolat
emlékeink házfaláról.
A felvonó nagyot zökkenve
torpan meg két emelet között,
s én vergődő érzéseimmel
telipakolt bőröndök
súlya alatt roskadozva
szállok fel rozsdás síneken
semmibe zötyögő villamosra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése