Karambol

Szappan és víz –
lemoslak magamról.

Pálinka, tíz -

csattanás, karambol,

és pár létfontosságú szerv  kiszakad.

Arcodba robban a kirakat,

és – bár figyelsz cefetül –

épp a szív, messzire repül.

Ott, a járdaszegélyen a szív – az én szívem,

 a vérrel kevert sárban,

 de végre nyugta van, pihen.

A szív, az én szívem...

Szélnek eresztem öntudatom –

tudatom: jól vagyok,

 bár nem mozog már semmi bennem.

Szivem, ideje megpihennem…

Folytonosság

Elszánt keményen alszik, de puhán ébred,

Hámló festékű padokon pedig várja őt a tavasz.

Olykor tudja, érti a mindenséget,

de ujja alatt mocorog a ravasz,

és hiába a nagy-nagy heves tüzek,

keze, lába, szíve folyton hideg,

 az idő átcsorog tétova ujjai közt,

„a tegnap is ma van” –

hogyhogy senki nem érti meg,

 hogy nem szakad darabokra az idő,

hogy újra és újra kinő a lenyesett fájdalom ág?

Elhangzik a sokadik Istenhozzád…

Eres kezével fáradtan hajába túr-

Agyő, fékezett habzású lamúr!

Vilmos Eszter: Asszem

Asszem
Nem fáj, hogy vége,
mert túl vagyok végre
És
Asszem
Nem élsz már bennem,
mint párnácskás seggben
A zabszem.
Nem sírok merengve,
Nem is jutsz eszembe.
F a s z t nem.

Simon Adri: Emlékecset ma

Ha találkoznék veled újra,                   félnék, vak ujjbegyem eltéveszt.
Ónfestékkel, ólomsúllyal                      egy emlékecset ma mellém fest.
Távol vagy, de a fagyott szó                 életre izzik a képernyőn,
felnőttem, és ez nagyon jó,                   Ezra Poundon és Szép Ernőn.
De felszúrták a napvilágot -                  gennyes ég és felfakadt idő -,
szívemre begyulladt hiányod                 mint torz pattanás, visszanő.
Ráncommá váltál, mély pórusokká,      nem tisztít a messzeségradír.
Bolyongok a feledés dokkján,              mint őrült, bűnbánó szatír.




Nem szokásom, de mivel sokáig voltam távol, álljon itt pár engesztelő vers, az én mai kedvenceimtől....

Megváltó

McDrive-ban lezavart utolsó vacsora...
A csoda prolongálva.
Céltalan, árva
démonok téblábolnak bennem,
bőröm alatt, borostyánba zárva
hordom szerelem-keresztem.
Fel-feltámad olykor,
s szám véréből kortyol,
testéből ad ennem.