Ha találkoznék veled újra, félnék, vak ujjbegyem eltéveszt.
Ónfestékkel, ólomsúllyal egy emlékecset ma mellém fest.
Távol vagy, de a fagyott szó életre izzik a képernyőn,
felnőttem, és ez nagyon jó, Ezra Poundon és Szép Ernőn.
De felszúrták a napvilágot - gennyes ég és felfakadt idő -,
szívemre begyulladt hiányod mint torz pattanás, visszanő.
Ráncommá váltál, mély pórusokká, nem tisztít a messzeségradír.
Bolyongok a feledés dokkján, mint őrült, bűnbánó szatír.
Nem szokásom, de mivel sokáig voltam távol, álljon itt pár engesztelő vers, az én mai kedvenceimtől....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése