Szappan és víz –
lemoslak magamról.
lemoslak magamról.
Pálinka, tíz -
csattanás, karambol,
és pár létfontosságú szerv kiszakad.
Arcodba robban a kirakat,
és – bár figyelsz cefetül –
épp a szív, messzire repül.
Ott, a járdaszegélyen a szív – az én szívem,
a vérrel kevert sárban,
de végre nyugta van, pihen.
A szív, az én szívem...
Szélnek eresztem öntudatom –
tudatom: jól vagyok,
bár nem mozog már semmi bennem.
Szivem, ideje megpihennem…
5 megjegyzés:
szenzációs...
Tetszik ahogy pattog az eleje és a végére szép lassan lecsendesül...
Köszönöm!
Lili, hiányoltalak.
Tudom, sáros vagyok, de hidd el,
nem volt alkalmam "átvenni" az ajándékodat.
Ettől még hordom, itt magamban!:))
Dehogy vagy sáros Sally!:)) Nem az a lényeg, hogy kibiggyeszd a díjat, csak tudd, hogy ha igazi díjat lenne módom adni, akkor meg is tenném:)
Megkönnyebbülés, bár még így is furdal kissé.
Megjegyzés küldése