Oldalak

2011. április 22., péntek

Suttogva

Önfegyelmet tanulok…
Kettőnkön a burok rég nem közös –
gömbben feszülő villámok lettünk,
felettünk az ég vörös és grafit..
Gyere, utoljára még súgok valamit:
szemeidben túl sokszor láttam
magam rossznak.
 Ablakon kihajigált idő,
néha azt gondolom, elátkoztak.
A fű utánad majdcsak kinő,
addig idegen íriszekben
próbálom csodáltatni magam.
Mindennek ára van...

1 megjegyzés:

Winkler írta...

Kifejezetten szabálytalanul szabályosan rímes és tetszetős tünemény.