Suttogva

Önfegyelmet tanulok…

Kettőnkön a burok rég nem közös –

gömbben feszülő villámok lettünk,

felettünk az ég vörös és grafit..

Gyere, utoljára még súgok valamit:

szemeidben túl sokszor láttam

magam rossznak.
 Ablakon kihajigált idő,

néha azt gondolom, elátkoztak.

A fű utánad majdcsak kinő,

addig idegen íriszekben

próbálom csodáltatni magam.
Mindennek ára van...