Hányféle hallgatásunk van...
Mikor kitörni kész szó-fúriákat őriz
szorosan összepréselt ajkad,
mint egy égig nőtt vaskerítés,
mikor az igazság fájó mondatait
tapintatosan visszanyeled,
és mint háborús veterán
a betokosodott repeszt
holtodig lelkedben viseled.
Aztán van, hogy puhán ül
közénk a hallgatás,
elfedi a szürkeséget,
mint az első jótékony havazás.
Dac, harag, lemondás,
rosszul értelmezett szemérem -
van hogy' az összes hallgatásodat értem...
1 megjegyzés:
Ez megint egy olyan vers, aminek olvasásakor kiwi effektus fog el. Úgy érzem szárnyaim nőttek, és repülni tudok, annyira megérint. És rájövök a gondolatok csak a fejemben álltak össze, megformálni mégsem tudom őket. Köszönöm hogy segítettél kicsit repülni:)
Megjegyzés küldése