A sóhivatal ajtaja előtt
hosszú, tömött sorok,
elszorult torok,
bennrekedt indulat,
"mondhatta volna
szebben, kislovag".
Égető, forró gondolat,
fogak alatt csikorgó,
félig visszanyelt szavak,
ín feszül, majd' szétszakad
ütni kész öklökön,
rinocéroszbőrökön
gellert kapott fricska,
félignyílt bicska
minden zsebben.
Szemük se rebben,
állnak, dacosan
valós vagy vélt igazságuk
biztos tudatában-
pedig az odaát van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése