Gyere, gyere el velem egy hotelszobába,
csókolj féléletre, félhalálra, vagy életre-halálra...
Álom-diafilmedről falra vetített jelenet vagyunk csak,
baljósan derengő hajnalon
Beszélsz hozzám, és én a falra kövülve hallgatom
Azt szereted bennem, ami nem vagyok:
kavics a nyelved alatt.
S míg ott a kavics, és a nyelved nem dadog,
én is fegyelmezetten hallgatok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése