Nézd

Nézd, hogy pózol,
nézd, hogy keres,
nézd, hogyan próbálgatja,
hogy legyen érdekes,
és hogyan rugaszkodik el a valóságtól,
nézd, boldogtalansága
úgy óvja mégis, akár egy sátor.
Nézd, hogy édeleg,
hogy széttegyed a lábad,
hallgasd, hogyan csukja
be az ajtót gyengéden utánad...

Álom-csapda

Gyere, gyere el velem egy hotelszobába,
csókolj féléletre, félhalálra, vagy életre-halálra...




Álom-diafilmedről falra vetített jelenet vagyunk csak,
baljósan derengő hajnalon
Beszélsz hozzám, és én a falra kövülve hallgatom

Azt szereted bennem, ami nem vagyok:
kavics a nyelved alatt.
S míg ott a kavics, és  a nyelved nem dadog,
én is fegyelmezetten hallgatok...

Téli idill

Sokkal puhábbak a vágyak,
és élvezem, ahogy lábam alá simul

a házak közé apránként leterített
csendfehér szőnyeg...
Hallani, ahogy egymásnak ütődnek
illatok és álmok.


Boldogok a sülő alma alá simuló rácsok.