Két csók között - jobb híján -
mindig magamba fojtalak.
Hát nem lehet így szeretni!
Vagy emelt fővel, határozott
cipőkopogással elmenni,
vagy várni, hogy kössön a pillanat...
Kéne valami cudarul egyszerű képlet:
ánégyzetpuszbénégyzet...
De nincs megoldás -
szimplán félelmeimbe szorulva élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése