Titkos angyal

Valaki azt mondta, néha angyalok
kóricálnak a fejünk felett,
és mikor múlt éjjel
fölém hajoltál - esküszöm -
angyalnak néztelek.
Átkaroltalak gyorsan,
hátha a hátadon szárny van,
de egy árva kis csonkot
sem találtam.
Mire a reggeli kávém
mellé kucorodtam,
az egész emlékké fakult,
de egy tollpihe lágyan
a csészealjra hullt...

Metszéspont

te reggel agresszív hírekkel
vágatod gyomorszájon magad,
nálam szordínós kanálkoccanás-
hangon indul a nap,
téged csak a gitár villanyoz fel,
az én fülemnek zene
a lelkes rigó gospel,
nálad lénia mentén
tervezett a szemérem,
a kémcsőbe zárt
biokémiát én nem értem,
s míg te acélos akarattal
gyűrsz magad alá
egy irdatlan hegyet,
addig én könnyedén
az ég felé lebegek.
mégis, mikor egy-egy
pontban világunk összeér,
beomlik az idő,
és sisteregve forr a vér...

Pletyka

Elől a szomszédasszony,
mögötte beoson a kelkáposzta szag.
"Te, hallottad?
A Virágnét a másodikról megint elpáholta az ura...
Szép kis vitrázs függöny, honnan van? IKEA?"
Leül, nylon otthonkája zsebében matat,
előhúz egy fáradt cigit, nem kér tüzet...
"Aztán meg a kis rocker gyerek
mámeg a gangon szívta a füvet..."
Kávét varázsolok kettőnk közé - falat emelek.
Kavarásnyi szünet, épp levegőt veszek,
hogy megkérdezzem:
miért engem, miért nekem?
Májfoltos a keze,
örvénylik a kávé a kanál körül,
míg ő alámerül a ház
életének szaftos részleteiben.
(mi közöm ehhez énnekem?)
Körbefon a susmus,
saját konyhám foglya lettem.
Meg sem kérdeztem:
"Hány arzénnal kéred?"