épp időben, hatvannégy őszén,
pedig sürgős lett volna az elválás -
anyámnak is.
valahogy sose ment nekünk a szimbiózis...
látod, anyám, könny helyett tintával
áztatom a szűz lapokat.
nem kérhetlek számon,
de tudod mivé lettem?
azóta ülök itt a zárójelben,
amit körém kanyarítottál
eres kezeddel.
5 megjegyzés:
levetted az utolsó sort, túl kemény volt?
átgondoltam... nem neki kell, hanem magamnak.
Igen, én is mindig úgy gondolom, egyedül (is) elbírok mindennel, magam miatt és mások megkímélése miatt . Majd én eltemetem jó mélyre, aztán mégis egyszer csak előlopakodik a sötétből, mikor nem is várod. Talán, ha magunkat is kímélnénk....., néha könnyebb lenne. Nem tudom ! Kezdődnek az őszi leárazások, lehet, hogy kellene venni pár kiló egót?:))
talán egyfajta rosszul értelmezett virtuskodás ez, hogy magamnak kellene megoldani, mert felnőtt vagyok.
és igen, lesből támadnak azok a gondolatok, amikrő azt hittem, már rég sikerült megszabadulni tőlük. attól tartok az ego kurrens cikk, és nem lehet leárazva hozzájutni. na és persze nem is biztos, hogy annyira jól állna rajtunk!;)
Jaj Szüzek!
Ne már, hogy beérjétek valami alig használt, vagy esetleg még új, de nagyon a szavatossági idő végi egóval!
Két sarokkal odébb pedig ott a műhely. A legtutibb iparos javítja, stoppolja, kalapálja a régit. Kérésre - de csak ha kéred! - újra is dukkózza.
Itt az enyém, nézzétek! Hát nem szép? Mint egy új traktor :D
Megjegyzés küldése