Szeretlek!
Visszavonhatatlanul,
gyengéden és vadul,
őrjöngve, dacosan,
lábujjhegy-hangosan,
puccosan és pőrén,
igazat hazudva,
sutba dobva a relativitást,
feledve csalást, ámítást.
Elejtek minden vádat,
ma már csak tehetetlen,
szorongva nézem,
ahogy lelked elszivárog
egy csöppnyi résen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése