Reklám

http://cikornyacecilia.blogspot.hu/2017/02/sinek-es-talpfak.html

Nézd

Nézd, hogy pózol,
nézd, hogy keres,
nézd, hogyan próbálgatja,
hogy legyen érdekes,
és hogyan rugaszkodik el a valóságtól,
nézd, boldogtalansága
úgy óvja mégis, akár egy sátor.
Nézd, hogy édeleg,
hogy széttegyed a lábad,
hallgasd, hogyan csukja
be az ajtót gyengéden utánad...

Álom-csapda

Gyere, gyere el velem egy hotelszobába,
csókolj féléletre, félhalálra, vagy életre-halálra...




Álom-diafilmedről falra vetített jelenet vagyunk csak,
baljósan derengő hajnalon
Beszélsz hozzám, és én a falra kövülve hallgatom

Azt szereted bennem, ami nem vagyok:
kavics a nyelved alatt.
S míg ott a kavics, és  a nyelved nem dadog,
én is fegyelmezetten hallgatok...

Téli idill

Sokkal puhábbak a vágyak,
és élvezem, ahogy lábam alá simul

a házak közé apránként leterített
csendfehér szőnyeg...
Hallani, ahogy egymásnak ütődnek
illatok és álmok.


Boldogok a sülő alma alá simuló rácsok.

Summázat

Ablakot kapunk csak - ajtót nem - erre a világra...
Nem értem a világ félelmét: 
legtöbbünk még kihajolni is fél rajta,
kiugrani pláne gyáva...

Gyomor, vagy fej?

49 lesz. Nő, és kupakból issza a külhoni pálinkát külhonban. 
Bár inkább nem inna, tiszta fej kellene.
Gyomor, vagy fej? Fej, vagy gyomor - néha nem is érti, honnan indul...
A gyomrában érzi először. 
A szépet, tisztát, igazat, állhatatosat - és az rögtön fejbe is vágja.
49 lesz, nő, és nem tudja. 
Sír a szépen, szépen sír. Tisztán...
A rosszat jobban tudja kezelni. Kiválóan. 
A konfliktusokat, a nagy bajokat, a gyászt, a veszteséget.
A kisebbeket meg lazán, félvállról.
Mások butaságát, gonoszságát, nemtörődömségét.
Probléma? Nem probléma!
Helyén kezeli őket.
Elhessegeti, megoldja, átlépi őket, túlnő rajtuk.
Leszarja, elhagyja, kinyírja, megtépázza, szétcincálja, ízekre szedi, megoldja...
Nem árthatnak neki. A problémák.
Nem, rég nem.
A problémás oldala kiválóan funkcionál.
Ábrázol, elemez, megnyit, bezár. Lezár. Probléma nuku!
Csak a szép...
A széppel nem tud mit kezdeni. nem talál rajta fogást.
Hallgatja, nézi, érzi. Ámul, bámul.
Szájat tát, sír, nyöszörög.
Hogy van ez a sok szép, mindenek ellenére?
Hogy nem fog rajta az élet, a csúfat tevők?
Gyomorból nyit, fejig ér...
Fejből indít, a gyomor a cél.
A szépek széplenek.
49 lesz. Nő, és örül.
A szépnek...

Party time

Minimál-seggű lányok
kapaszkodnak poharaikba,
mintha az életük múlna...
Rajta!
Last minute remények, és uccsóesély-nézés,
Second hand dizájn
és dizájndrogok.
A szájak csillognak, a tekintet matt -
három lépésben.
Party van - parttalan...

R/ügyetlen

Remény utca három, lapra szerelt álom.
Tű, és tűsarok a sarkon túl,
ahol mindig dúl valamiféle háború,
és sosem késik a menetrend
szerinti derűre ború.
Két combközi öröm között (el)viselt
jól vasalt hétköznapok,
és az adok-kapok kényes balansza.
Tavaszra várunk, meg valami izgalomra -
télen még a vér is lomha...

Szabadulóvers

Ha mozdulok, mint valami hurok,
nyakamra tekeredik
a szép új világ köldökzsinórja.
Már azt sem értem, amit tudok,
s ha megveszek is,
megvesznek kilóra...

Kardinális kérdés

Nevetve, lebegve, hebegve,
az örök szerelemre hivatkozva,
sivalkodva, ha mégis múlna,
sopánkodva a múláson,
túl néhány húzós húzáson,
végül keseregve, de sosem keresve
önmagunkban a hibát.
A saját orrán túl vajon ki lát????

Utolsó vacsora


 Utolsó vacsora prolongálva.
Az Úr gyertyát gyújt, hogy jobban lássa,
kikkel is van dolga.
Júdást borért szalajtja a boltba,
 neki van pénze bőven.
Azt suttogták egy időben,
hogy azzal fizetni sikk,
de lám: Júdás most térdre esik,
mert egy szebb jövőt lát
körvonalazódni lelki szemei előtt,
 ahol a koldus operába jár,
s egy asztalnál ül hívő és eretnek.
 Szeretlek - mondja Viktor Ferencnek,
mire amaz tósztol, emeli poharát,
mi pedig áhítattal suttogjuk:
jövőre, veletek, odaát...

Hallgat a boldogság

Kedves Lili, kedves Mindnyájan, Ti, akik olvastatok valaha!

Nem várt boldogságot szakasztott nyakamba a nyárvég,
s én azóta csak fekszem, macskamód nyújtózom én Istenem tenyerén.
Ami szép szók előtörnének belőlem,
 azokat immár kedvesem arcára simogatom ujjbeggyel.
Nem búcsúzom végleg, de mindenem mim van,
most nála, neki kincselkedik.
Örüljetek velem, s én örülök Veletek,
míg vissza nem vet jó vagy rossz sorsom ide.

Mindenkit ölelek!

Talán

Azóta vágyom fanyar mézed,
mióta szavanként átcirógattad
magad lelkem végvárának
utolsó, legvastagabb falán.
Kérdezz bátran, s én
majd füledbe suttogom: talán.
A talán az igen,
és ha igen, az százszor igen,
és igen ezerszer,
vagy csak egyetlen egyszer...

Tegnap még félig bénán,
és lélek-vakon tévelyegtem,
de első érintésed nyomán
milliárd éve szunnyadó csillagok
fénye szikrázott fel bennem.

Majd mikor néha aludni muszáj,
paralel álmokban kel életre
bennünk egy seregnyi
eddig felfedezetlen érzék,
s olyankor nem tudnálak
külön választani téged magamtól,
akkor sem, ha követelve kérnéd,
mert Te vagy az, aki öröktől fogva
forr, hevül, és bennem legbelül lüktet -
többé már a halált sem fogadom el ürügynek.

Harangszó

Nem tudni vacsorára hív-e,
vagy ez már a feltámadás,
de mindenképp sokan leszünk.
Némelyünk csak éhes,
mások feszt újjászületnének.
Amannak kell egy új élet -
teljes tabula rasa,
vagy trendi színes gumicsizmába
bújtatott lábbal kelne át a Rubiconon.
Ígérem ki fogom bírni röhögés nélkül,
és csak téged viszlek
magammal emlékül...

Mentálhigiéné

Baromi körülményes lehet
minden megcsalás után lelket mosni...

Képlet

Két csók között - jobb híján -
mindig magamba fojtalak.
Hát nem lehet így szeretni!
Vagy emelt fővel, határozott
cipőkopogással elmenni,
vagy várni, hogy kössön a pillanat...
Kéne valami cudarul egyszerű képlet:
ánégyzetpuszbénégyzet...
De nincs megoldás -
szimplán félelmeimbe szorulva élek.

Ennyi(?)

Nagyapámnak jóféle spriccerek -
vattacukorszagú búcsúk emléke...
Isten akit szeret, hintán röpíti
- én mondom - fel, egyenest az égbe!

976 könnycsepp
(szigorúan páros)
az elmúlt 24 órában -
ennyivel lettem könnyebb.
Létem telke az őrülettel határos,
s boromban pohárról pohárra
kevesebb a szóda.

Mintha nem is éltem volna...

?

Világrengető problémák nincsenek -
csak rések és hiányjelek...

Nyugtatólövedék

Két füstbodor közt egyetlen könnycsepp

(a lehajtott buditetőn ülve)

keményen koppan a kövön...

A zajra  felébred,

zsíros seggét riszálja a bánat -

 nem sírok utánad.

Fülembe aszott alliterációkat akasztok,

csörömpölve vonulok körbe-körbe.

Zseniálisan fanyalgok,

 mániám nem eresztem.

A benyugtatózott párduc

 felmorran bennem...

Suttogva

Önfegyelmet tanulok…

Kettőnkön a burok rég nem közös –

gömbben feszülő villámok lettünk,

felettünk az ég vörös és grafit..

Gyere, utoljára még súgok valamit:

szemeidben túl sokszor láttam

magam rossznak.
 Ablakon kihajigált idő,

néha azt gondolom, elátkoztak.

A fű utánad majdcsak kinő,

addig idegen íriszekben

próbálom csodáltatni magam.
Mindennek ára van...