Remény utca három, lapra szerelt álom.
Tű, és tűsarok a sarkon túl,
ahol mindig dúl valamiféle háború,
és sosem késik a menetrend
szerinti derűre ború.
Két combközi öröm között (el)viselt
jól vasalt hétköznapok,
és az adok-kapok kényes balansza.
Tavaszra várunk, meg valami izgalomra -
télen még a vér is lomha...
Oldalak
2012. december 16., vasárnap
Szabadulóvers
Ha mozdulok, mint valami hurok,
nyakamra tekeredik
a szép új világ köldökzsinórja.
Már azt sem értem, amit tudok,
s ha megveszek is,
megvesznek kilóra...
nyakamra tekeredik
a szép új világ köldökzsinórja.
Már azt sem értem, amit tudok,
s ha megveszek is,
megvesznek kilóra...
Kardinális kérdés
Nevetve, lebegve, hebegve,
az örök szerelemre hivatkozva,
sivalkodva, ha mégis múlna,
sopánkodva a múláson,
túl néhány húzós húzáson,
végül keseregve, de sosem keresve
önmagunkban a hibát.
A saját orrán túl vajon ki lát????
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)