Talán

Azóta vágyom fanyar mézed,
mióta szavanként átcirógattad
magad lelkem végvárának
utolsó, legvastagabb falán.
Kérdezz bátran, s én
majd füledbe suttogom: talán.
A talán az igen,
és ha igen, az százszor igen,
és igen ezerszer,
vagy csak egyetlen egyszer...

Tegnap még félig bénán,
és lélek-vakon tévelyegtem,
de első érintésed nyomán
milliárd éve szunnyadó csillagok
fénye szikrázott fel bennem.

Majd mikor néha aludni muszáj,
paralel álmokban kel életre
bennünk egy seregnyi
eddig felfedezetlen érzék,
s olyankor nem tudnálak
külön választani téged magamtól,
akkor sem, ha követelve kérnéd,
mert Te vagy az, aki öröktől fogva
forr, hevül, és bennem legbelül lüktet -
többé már a halált sem fogadom el ürügynek.

Harangszó

Nem tudni vacsorára hív-e,
vagy ez már a feltámadás,
de mindenképp sokan leszünk.
Némelyünk csak éhes,
mások feszt újjászületnének.
Amannak kell egy új élet -
teljes tabula rasa,
vagy trendi színes gumicsizmába
bújtatott lábbal kelne át a Rubiconon.
Ígérem ki fogom bírni röhögés nélkül,
és csak téged viszlek
magammal emlékül...

Mentálhigiéné

Baromi körülményes lehet
minden megcsalás után lelket mosni...

Képlet

Két csók között - jobb híján -
mindig magamba fojtalak.
Hát nem lehet így szeretni!
Vagy emelt fővel, határozott
cipőkopogással elmenni,
vagy várni, hogy kössön a pillanat...
Kéne valami cudarul egyszerű képlet:
ánégyzetpuszbénégyzet...
De nincs megoldás -
szimplán félelmeimbe szorulva élek.

Ennyi(?)

Nagyapámnak jóféle spriccerek -
vattacukorszagú búcsúk emléke...
Isten akit szeret, hintán röpíti
- én mondom - fel, egyenest az égbe!

976 könnycsepp
(szigorúan páros)
az elmúlt 24 órában -
ennyivel lettem könnyebb.
Létem telke az őrülettel határos,
s boromban pohárról pohárra
kevesebb a szóda.

Mintha nem is éltem volna...