Tőmondatokban kiabál,
felkiáltójelek nélkül...
Szőnyegrojt-rendben néha jut
egy-egy botlásnyi boldogság,
és a nippé kövült élet alá emlékül
szorgos kezek csipkéket vernek.
Elhalkult tányérok hevernek,
és a sufniban néhány lehet
fogja sajgó oldalát,
míg a félhomályban
egy titkos valcer írja tovább magát.
Stencilezett élet -
fakó, indigókék remények temetője,
csak egy ottfeledett ujj mutat
minden meggyőződés nélkül előre...
