Homokszemek

Néha felizzik bennem a düh -
akár az ördög szeme, olyan parázs szerű.
Szilánkokra törik az arcom,
keveset alszom, és azt is nehezen,
és bevallom, néha megakad a tű lemezen.
Tudom, ezen a Földön elegen vagyunk,
akik nem rendeltetésszerűen
használjuk az agyunk...
Afféle homokszemek -
csak csikorog, de meg nem akad a gépezet...

Lecsengés

Jó volt hogy voltál,
de nélküled könnyebb.
Söröskorsóba csapolt könnyek,
és kisfröccsökbe spriccelt bánat -
ez maradt utánad.
Nagyritkán mellényzsebből
lezserül kicsapott lóvék
árán whiskygőzös jólét,
de különben csak gürc és harc,
és napi többszáz arc,
szemeikben a remény fossszíliáival.
Lassan elül bennem
ez a gerjesztett vihar....

Tolvaj

Kapkodva - akár egy besurranó tolvaj -
elloptam az ártatlan mosolyt,
mi arcodon játszott,
el fogaidból a csillogó zománcot,
lerágtam a húst, mit csontjaidon találtam,
elvittem mindent, amit jónak  láttam.
Végül kitéptem magam belőled -
mégis én lettem egyetlen nagy, lüktető seb...

Talán

A szavak összekoccannak a számban,
vagy úgy olvadnak el,
akár kisgyerek kezében a kavicscukor.
Túl sokáig vártam, hogy azt mondd: szeretsz -
talán már nem is tudnék mit kezdeni vele.

Napkitörés - Lilinek ajánlva

Az írás veszettül magányos dolog...
Nem elég, hogy a vers csendben, magányban születik,
még csak el sem kísérheti a szülője az útra, és többnyire egyedül is olvassák őket.
(Eltekintve néhány felolvasó esttől -bár engem még nem kértek fel,
és nem is tudnám megtenni - valami szemérem vagy mi okán...).
Így marad a világháló - jelen esetben ez a blog.
Kiteszem ide  szülötteimet, és várok.
Várom, hogy jó "kezekbe" kerüljenek, és hiszem, hogy így is történik.
Nekem itt a monitor előtt többnyire "csak" statisztika, számok jönnek le ebből.
Néha próbálom elképzelni, mi történik olyankor azokban, akik olvasnak,
és talán a fantáziám nem elég hozzá, hogy lássam is.
Aztán jön egy Lili (és biztosan több Lili is van),
aki a saját csodálatos, ízes, színes blogjába viszi egyik kicsinyemet,
méghozzá gyönyörű helyre, és nem utolsó sorban neves, nemes társaságba,
plusz néha szavakba önti azt, amit kiváltanak belőle soraim.
És olyankor nekem jó, nagyon jó, de zavarba is hoz,
ráadásul olyankor hirtelen nem vagyok a szavak embere.


Kedves Lili
(Lilik - Barátaim, akik látszólag csak statisztikai adatok),
olyankor nekem mosolyog a Nap, és tudnotok kell, hogy boldoggá tesztek.
Megnyugszom, és nem vagyok olyan magányos.
Kívánom Nektek, hogy maradjatok ilyennek, akik a szépet keresik,
akiknek "átjön", és megtiszteltek azzal, hogy olvastok, és értékesnek találtok.

Baráti öleléssel Lilinek
( a "Liliknek", akik néha Tiborok, Mónik, Katák, Zoltánok,
Enikők, és ki tudja kik...):

Sally

Összegzés

Van aki gondosan tervez,
más csak térdepelve könyörög Istenhez,
és ma már mindenkinek dukál
egy privát Júdás is, csak vigyázni kell,
a könyvelő szörnyen háklis,
úgyhogy nyugta kell az összes aranyról,
sőt minden egyes szavadról,
ezért élsz így - mérlegelve, dekázva,
hogy mit mutat a mérleg nyelve.
Hidd el, én akarok nem haragudni rád,
díjazom, hogy a végén még
megpróbáltál némi állott romantikát
felköhögni, a végére mégsem
maradt mit megköszönni...