Altatódalok

valamikor úgy gondoltam:
érte, miatta, általa.
csupa önámítás!
nincs más,
csak nekem!
csak én!
mikor néha
derekát ropogtatva,
tagjait nyújtóztatva
ébredezik a remény,
mi rögtön altatót
dúdolunk neki.
nincs mi.
csak Te,
csak én...

Záródnak az ajtók

pipacsos réten
szerelmet játszani,
megváltani a világot, egymást,
vagy csak egy retúrjegyet.
csókká varázsolt lélegzetek
törnek fanyar csöndbe,
négyszer négy méteren
járkálok körbe-körbe...

Patyolat

szája sarkába gyűlt
keserű, sűrű lepedék
-tegnapi hite...
borral öblíti le.
dugdosott szennyes,
örökké mosásra várva.
ágnes, ágnes!
hiába...

Emlékfoszlány

nyelve esőcseppeket számlál arcomon...
hajtás mentén foszló papírokon
egybemosódó szavak.
illanat...